
JANA JURÁŇOVÁ
Szlovákia
A semmirekellő
Fordította: Vályi Horváth Erika
Felolvas: Tokai Andrea
2025. május 30.
Debreceni Református Kollégium udvara
Jana Juráňová (1957) prózaíró, drámaíró, műfordító. 1993-as indulása óta hét prózakötete és regénye jelent meg. Mesét és ifjúsági műveket is ír. Műveit több nyelvre lefordították, magyarul eddig A vén kandúr szenvedelmei (2000, 2012), Égi szerelmek (2010), Rendezetlen ügy (2013), Hét életem (2016), illetve Életem a nagy költővel (2010) című könyvei jelentek meg. Gyerekkönyvei közül a Boszimesék Újbanyavárról című kötete olvasható magyarul. Színdarabjait a Szlovák Nemzeti Színház, a Besztercebányai Divadlo na rázcestí bábszínház és a pozsonyi Štúdio S rendszeresen műsorára tűzi.
A semmirekellő
(Womanpress, 2024)
A regény a társadalom peremére szorult idős emberek láthatatlanságát és kiszolgáltatottságát tárja fel. A főszereplő, Ľudmila, egy magányos idős asszony, akit sem a családja, sem a társadalom nem tart fontosnak. A szerző szatirikus élességgel mutat rá a média, a politika és a szociális ellátórendszer képmutatására, amely valódi segítségnyújtás helyett a látszat fenntartásával foglalkozik. A regény kegyetlen őszinteséggel világít rá az emberi kapcsolatok felszínességére, a hamis szolidaritásra és a fogyasztói társadalom értékválságára. A semmirekellő egy mélyen elgondolkodtató, erőteljes regény az elmagányosodásról, a közönyről és az emberi méltóság megőrzésének fontosságáról idős korban.
Vályi Horváth Erika (1978) a kortárs szlovák és német próza fordítója, irodalomterapeuta, újságíró. 28 önálló fordításkötete jelent meg, 2020-ban Svetlana Žuchová Yesim című regényéért megkapta a Madách Imre Műfordítói Díjat. Legutóbb megjelent kötetei: Ódor Lajos: Mindentudók kézikönyve (Open Books, 2023); Pavol Rankov: A kis dunai háború (Kalligram, 2023); Etela Farkasová: Repülőleckék (Womanpress, 2023); Irena Brežná: Minden világok legjobbika (Womanpress, 2022); Svetlana Žuchová: Tolvajok és tanúk (Womanpress, 2022)
Jana Juráňová regénye egy érzékeny és éles társadalmi látlelet az időskor kiszolgáltatottságáról. Ľudmila alakján keresztül a perifériára szorultak magánya és az értékvesztett világ kegyetlensége rajzolódik ki. A szerző finom iróniával és megrendítő őszinteséggel tárja fel a szociális rendszerek ellentmondásait, gondolkodásra késztetve és mély empátiát ébresztve az olvasóban.