
SABAHATTIN ALI
Törökország
Madonna prémkabátban
Fordította: Tasnádi Edit
Felolvas: Csata Zsolt
2026. május 30.
DEMKI Belvárosi Alkotóműhely
Sabahattin Ali (1907–1948) a modern török irodalom egyik legmeghatározóbb alakja. Mesterien ötvözte a kíméletlen társadalmi realizmust a mély pszichológiai ábrázolással. Írói stílusa megtévesztően egyszerű, de erőteljes. Nemcsak az anatóliai parasztság kiszolgáltatottságát és a bürokrácia útvesztőit tárta fel bátor kritikai szemlélettel, hanem a „kisember” legbelső vívódásait is egyetemes érvénnyel mutatta be. Élete tragikus szimbóluma a 20. századi értelmiségi sorsnak: politikai nézetei miatt folyamatosan zaklatták, börtönbe került, végül 41 évesen, tisztázatlan körülmények között gyilkolták meg. Művei azonban napjainkban is a legolvasottabb török klasszikusok közé tartoznak.
Madonna prémkabátban
(Európa Könyvkiadó, 2018)
Sabahattin Ali 1943-ban megjelent kultikus regénye az átlagosnak tűnő Raif Efendi belső világának kínzó viharait mutatja be. Berlinben egy festmény hatására Raif élete megváltozik: szerelembe esik Maria Puderrel, a festmény festőjével. Azonban a valóság és a néma bűnbánat e köteléket időtlen tragédiává változtatja. Az emberi magányt és az idegenséget ábrázoló mű a török irodalom egyik legmegrendítőbb remekműve. Mélyen megindító történet az elszalasztott boldogságról és az emberi lélek rejtelmeiről.
Tasnádi Edit (Budapest, 1942) turkológus, műfordító. Pályája során a Magyar Rádió munkatársa, az Ankarai Egyetem és az ELTE oktatója volt. A Magyar−török, illetve Török−magyar szótár társszerzője. A Nobel-díjas Orhan Pamuk és az immár klasszikus Sabahattin Ali mellett számos török író magyar megszólaltatója; emellett Petőfi, Arany és Balassi török fordítója. Munkásságát rangos elismerésekkel; többek közt Magyar Ezüst, illetve Arany Érdemkereszttel, Naszreddin Hodzsa-nagydíjjal és török életműdíjjal jutalmazták.
A Madonna prémkabátban egy magányos lélek lenyűgöző belső utazására hív. A naiv Raifban olthatatlan reményt ébreszt a sorsszerű találkozás Maria Puderrel. A festményen megelevenedő arc úgy hat rá, mintha gyerekkori álmai és olvasmányélményei öltenének testet, vágy és fojtogató szégyen között őrlődik.
Dr. Barış Yılmaz, a budapesti Yunus Emre Török Kulturális Intézet kulturális szervezője

