Wojciech Tochman (1969) a lengyel tényirodalom egyik legfontosabb képviselője. Több éven át a Gazeta Wyborcza vezető lengyel napilap riportmellékletének a szerzője, a varsói Riport Intézet egyik alapítója. Könyveiben a társadalom peremén élőkről, háborús konfliktusok, népirtások (Bosznia, Ruanda) áldozatairól és túlélőiről ír.  Egyik legjelentősebb könyve, a nemrég magyarul is megjelent Mintha követ ennél,  a délszláv háború utóéletét, a boszniai népirtást és annak következményeit a túlélők nézőpontjából dolgozza fel megrendítő, visszafogott és mélyen emberi hangon, a nagy történelmi narratívák helyett az egyéni sorsokra koncentrálva. Könyveit, írásait számos nyelvre lefordították.

​

Mintha követ ennél
(Pesti Kalligram, 2026)
Wojciech Tochman azt követően is a romokban heverő Boszniában maradt, hogy a haditudósítók többsége szedte a sátorfáját. A daytoni békeszerződés megkötésével a háború ugyan véget ért, de megkezdődött annak legalább annyira megrázó utóélete: a történtek rekonstruálása, a tömegsírok feltárása, a névtelen áldozatok azonosítása és a túlélők gyászmunkája. Tochman egy lengyel származású antropológus, Ewa Klonowski társául szegődik, hogy dokumentálja a boszniai özvegyek és árvák – anyák és feleségek, lányok és testvérek – törekvését, hogy megtalálják és méltóképpen eltemessék szeretteik maradványait. 

​

Danyi Gábor (1984) irodalomtörténész, műfordító. Egyetemi diplomáit az ELTE bölcsészkarának magyar nyelv és irodalom, valamint összehasonlító irodalomtudomány szakjain szerezte. Kutatási területe a hidegháború időszakának kultúrája, az ellenzéki mozgalmak és a lengyel-magyar kapcsolatok története. Az utóbbi években olyan lengyel szerzőktől fordított prózát és verseket, mint Sylwia Chutnik, Urszula Honek vagy Krzysztof Varga. Legutóbbi fordításkötete Inga Iwasiów Itt hagyott című gyásznotesze volt. Varsóban és Budapesten él.

​

Wojciech Tochman megrázó tanúságtétele a délszláv háború és a boszniai népirtás elszenvedőinek sorsát tárja elénk. Nyelve szikár, stílusa letisztult és könyörtelen: rövid, „kopogó” mondatai letaglóznak, nehéz súlyként nehezednek ránk. Megterhelő, de fontos olvasmánya a lengyel tényirodalomnak, mely az egyik legizgalmasabb és legdinamikusabban fejlődő irodalmi műfaj ma Európában.

Jarosław Bajaczyk, a budapesti Lengyel Intézet igazgatója